A f�nyl� Napnak is vannak s�t�t foltjai.
M�rt hinn�nk, hogy egy ember �lete csupa t�nd�kl�sb�l �ll?
A F�ld �jszaka megpihen, hogy a k�vetkez� napon �llni tudja a Nap f�ny�t. Amikor el�g volt a t�m�nytelen ragyog�sb�l s�t�ts�gbe burkol�dzik.
�gy van ez az emberrel is: a m�rt�kletes f�nnyel ragyog�kat b�ntja a nagy f�nyess�g, f�lreh�z�dnak; m�g a folyton t�nd�kl�k kimer�lnek.
Senkinek sem j� a t�lzott t�nd�kl�s: az el�bbi, mint par�nyi csillag hozz�simul az �gbolt s�t�tj�hez; az ut�bbi f�ny�t fak�tja, id�vel azt�n megsz�rk�l, lekopik r�la az aranym�z, s mik�nt a gyertya l�ngja, mely t�l sok� vil�g�t, csonkig �g.
M�gis ki ne csod�ln� a horizont tetej�n t�nd�kl� Napot, mely f�nyess�get, meleget �s j�s�got �raszt maga k�r�l?
�s ki ne menek�lne a perzsel� Nap el�l, amelynek t�z�t�l ki�g a f�, elsz�radnak a f�k, elapadnak a foly�k, visszah�z�dnak a tengerek, v�g�l a semmibe v�sz az �ce�n?
L�gy t�nd�kl� Nap a saj�t �gboltodon.
A vil�gmindens�g hatalmas – sz�mtalan Naprendszer megf�r benne. Hogy felfigyeljenek r�d, hogy meg�rtsenek, hogy ne gy�l�ljenek – ne �lj t�lz� f�nnyel.
Ami kev�s, az senkit se b�nt: m�rs�kli az irigys�get, lecsillap�tja a f�lt�kenys�get, f�kezi a d�h�t, a g�nyt, a kaj�ns�got, a gonoszkod�st, �s egy�ttal megakad�lyozza a saj�t kimer�l�sedet. Aki folyton vil�git, fogy az olaja; a csonkig �gett gyerty�t a szem�tre haj�tj�k.
�gyelj, hogy f�nyed ne vak�tson el senkit: se m�sokat, se �nmagadat.
Aki j�l l�t, az el�re l�t.
A l�t�s m�v�szete – az �let m�v�szete.